Napi áhitat
„...a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot" (Róm 5,3).
Ez is ígéret, ha nem is formájára, de lényegére nézve. Türelemre van szükségünk, és ez az Ige megmutatja, hogyan juthatunk hozzá. Maga a béketűrés tanít meg a türelemre, ahogyan úszás közben tanulunk meg úszni. Szárazföldön nem tanul meg senki úszni, nyomorúság nélkül sem tanul meg senki tűrni. Hát nem érdemes elszenvedni a nyomorúságot, ha ezáltal miénk lehet az a nagy belső békesség, amellyel el tudjuk fogadni Isten akaratát?
Igeversünk azonban valami olyasmit állapít meg, ami nem felel meg az emberi természetnek, hanem természetfeletti. A nyomorúság önmagában csak türelmetlenséget, hitetlenséget és lázadást szül, de a kegyelem titkos kohójában béketűrés lesz belőle. Amikor mi csépeljük a gabonát, a por felkavarodik; ha Isten próbatételével csépel minket, a por szépen leülepszik. Mi, ha felrázunk valakit, nem azért tesszük, hogy annak békessége legyen, az Úr azonban ezért teszi ezt gyermekeivel. Ez valóban nem emberi cselekvésmód, hanem a bölcsesség kútfejét, Istenünk dicsőségét szolgálja.
Uram, kérlek, kegyelmed tegye számomra is áldássá a próbatételt! Nem akarom magam kivonni annak kegyelemteljes áldása alól. Kérlek azért, hogy vedd le rólam a nyomorúságokat, de sokkal inkább arra kérlek, hogy szabadíts meg az állhatatlanságtól. Krisztusom, vésd szívembe keresztedet, a Te béketűrésed képét!
A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az