Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

Ne ismételgess imádságodban!

Ne legyetek bõbeszédûek, mint a pogányok. Ezek azt gondolják, hogy az õ bõbeszédûségükért hallgattatnak meg.
(Máté 6, 7)

Az imádkozásban való bõbeszédûség vagy szószaporítás mélyen megrögzött pogány szokás. Nemcsak az ima lélektelen mondogatására utal ez, hanem arra, hogy mindig ugyanazokat a szavakat ismétlik. Azt gondolják, hogy három Miatyánkkal többet érnek el Istennél, mint eggyel. Ez pogány babonaság. Baál papjai is azt kiáltozták órákon át: „Baál, hallgass meg minket!" Illés imádsága viszont rövid, tömör, de nagy hatású volt. Mindig az élõ Isten elõtt állt, szívét felemelte hozzá mielõtt egy szót is szólt volna. „Isten az égben van, te pedig a földön, azért a te beszéded kevés legyen" (Préd 5, 2). Méltatlanul bánunk Istennel, ha mindig ugyanazt mondogatjuk, úgy kiáltozunk, mintha nagyothallana. Õ tudja, mire van szükségünk, mielõtt kérnénk tõle. Akarja ugyan, hogy kérjük és mondjuk el neki, mire van szükségünk, de az olyan imádság, amely mindig ugyanazokat a szavakat ismétli, nem tetszik neki.

Viselkedjünk méltó tisztelettel a leghatalmasabb Úrral szemben. Ne akarjunk erõszakoskodni vele, ne támadjunk imádságunkkal! A folytonos „Uram" vagy „Megváltóm" mondogatása is visszaélés szent nevével. Minden okunk megvan rá, hogy megalázkodjunk imádságainkkal elkövetett bûneink miatt. Persze ebbõl nem következik az, hogy a legrövidebb imádság a legjobb. Jézus maga is órákon, sõt éjszakákon át imádkozott. De az Õ imádsága Isten jelenlétében való csendes elmélyülés, imádatteljes várakozás volt és nem semmitmondó szószaporítás, ami üresen kong, nincs benne mélység és élet. Vannak imádságok, amelyekkel Istent ki akarják oktatni, mintha Õ nem ismerné nyomorúságainkat és a segítés módját. Õ tudja, mire van szükségünk. - A hamis imádságok is sértik Isten fülét. Különösen nyilvános imádságoknál fennáll az a veszély, hogy dicsérõ szavak, könyörgések hangzanak el, de a szív kegyelemért kiált a saját maga számára, mert megbocsátatlan bûnök terhelik a lelkiismeretet. Sokszor a magasztalás helyett azt kellene mondanunk: „Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek!" - Az Istennek tetszõ igazi imádság felülrõl kapott ajándék. Magunktól nem is tudunk helyesen imádkozni. Ezért beszél az Ige az „imádság Lelkérõl", mint az imádkozás nélkülözhetetlen elõfeltételérõl. Uram, taníts minket imádkozni!