Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

Az Ige szakadatlan kutatása

A bereabeliek nemesebb lelkûek voltak ... az Igét teljes készséggel fogadták, naponta tudakozva az írásokat, hogy úgy vannak-e ezek.
(Cselekedetek 17, 11)

Ritkán találunk biliaolvasó keresztyénekre, és nem máról holnapra lesz azzá az ember. Olvass, kutass, elmélkedj az Igén, végy ehhez idõt magadnak. Üres mentség, hogy nincs idõ! Használd ki jobban az idõt! Aki zsebbibliáját mindenhová magával viszi, mindig talál rá alkalmat, hogy belenézzen. A világ embere világi gondolataival törõdik, Isten gyermekeinek az Õ gondolataival kell foglalkozniok. Jézus már 12 éves korában Atyja dolgaiban foglalatoskodott.

Az autók és repülõgépek világában élünk, minden nagyon gyorsan megy végbe. A csendes érlelõdésre, formálódásra, növekedésre kevesen szánják oda magukat. Sokan alighogy megtérnek, máris munkába kezdenek az Úrért. Isten Igéjérõl mernek beszélni, mielõtt elmélyedtek volna abban. Az Úr Jézus 30 éves koráig csak csendben kutatta és magába fogadta az Igét. Elmélyedt az Ószövetségbe. Aki olyan vállalkozásba kezd, amit nem tanult meg alaposan, az kontár. És aki Isten Igéjérõl beszél anélkül, hogy elmerült volna az Ige lényegébe, az fecseg. „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra." A halláshoz ebben az esetben az olvasás is odatartozik. A Biblián élõ keresztyének nem lesznek egyoldalú, felszínes, érzelmi emberek. Az érzelmek olyanok, mint a szikrák, de amit a Szentlélek az Igébõl ajándékoz nekünk, az állandóan világító fény.

A bibliai alapokon gondolkodó hívõk ismeretük és bölcsességük kincseibõl másoknak is tudnak adni, mivel megtanulták, hogy a maguk részére vegyenek. Milyen nagy szükség van napjainkban a bibliai igazságban szilárdan megalapozott hívõ keresztyénekre, akiket nem vakít el és nem ragad magával akármilyen új, feltûnõ jelenség, hanem akik meg is vizsgálják azokat és csak azt tartják meg, ami az egész Biblia tanításának megfelel. Sok gyorsan kész emberünk van, akik többnek látszanak, mint amit érnek. - Egy cipészlegény megtérése után mindjárt arra kérte Istent, adjon neki elmélyülõ lelkületet. Isten meghallgatta kérését. Mélyen magába fogadta az Igét, így másoknak is tudott adni. Amikor hitmélyítõ órán beszélt, többnyire visszamaradtak egy páran, akik még négy szem között is akartak vele az Igérõl beszélni.