VÁNDORUTAM KÖNNYEK KÖZÖTT JÁROM

Vándorutam könnyek között járom
Lelkemen borong a fájdalom.
Éjszakánként elkerül az álom,
Akkor is a múltat fájlalom!
 
Lásd Uram, hogy bûnöm mint a tenger,
Néha majdnem összeroskadok.
Ím elõtted áll egy bûnös ember,
Szánj meg ó bár méltó nem vagyok!
 
Ködbe tûnt a szívem tarka rétje,
Bánatom az égig tornyosul.
Zord magányom, kínzó éj sötétje,
Szívet tépõ módon rám borul.
 
Lásd Uram, hogy bûnöm mint a tenger,
Néha majdnem összeroskadok.
Ím elõtted áll egy bûnös ember,
Szánj meg ó bár méltó nem vagyok!
 
Bûnbocsánat bíztató Igéit,
Küldi Isten mennybõl most reánk.
Kínos éjed minden fájdalmáért,
Hozta Õ szent, nagy áldozatát.
 
Coda:
 Golgotán van bûnöd megbocsátva
 Megtisztít az áldott, drága vér.
 Tûnjön el hát szívedbõl a bánat,
 Megbocsát Atyánk a Jézusért!