HÛSÉG

Hûség
(Az Isten áldjon meg drága barátom)

Nem engedlek
makacsul a szívemben tartalak.
Viszlek az Úr elé,
hurcollak nap mint nap.
Fúj a szél, esik az esõ
a lelkemre,
de senki sem tud
bejutni helyedre.
A barátok is hûtlenül
mind elfelejtenek,
csak kettõnknek számítasz,
nekem és az Istennek.
Több éve már,
hogy elnyelt a szemhatár,
de van, aki rád
az Úr hûségével vár.