A MEGMENTÕ

A Megmentõ

Látom
a barátom,
aki halni megy.
Meredek a kaptató,
magas a hegy.
Annyiszor szólítottam
s szaladtam utána.
Ellökött magától.
Minden szó hiába.
Mikor kérleltem,
mindig nekem támadt.
Görnyedt alakján
elnyûtt ing a bánat.
Nem hatják meg könnyek,
ki elszánta magát.
Elébe megy sorsának,
keresi a halált.
Tûri még egy darabon,
hogy kísérje az élet.
Csak a barna föld nézi
kihunyó tüzét szemének.
Óvatlanul megcsúszik
ott a penge élén.
Egy hajszálon ébred
a szakadék szélén.
S már a halál lehelete
borzolja hidegen,
Amikor kezet nyújt
neki egy Idegen.