IMÁDAT

Imádat

Esõvel keveredett könnyem
lecsorog arcomon.
Takarj be oltalmazó, égi Felleg,
ne mulathasson harcomon
a lelkek vámszedõje,
az irigy, fukar idõ.
Lenyeste tollam a jeges szél.
Várnom kell, míg kinõ.
Pókháló finomságú érintés,
ismerõs gondolat jár nálam.
Bársonya enyhíti szenvedésem.
Angyalszárny érinti vállam.
Egy kõszikla tetején heverek.
Viharod számûzöttje lettem.
Felkaptál, mint könnyû pihét
s magasra tetted életem.
Pihegve fekszem lábaidnál,
míg odalenn fortyog a méreg.
S kacagva, könnyek közt vagy tiszta józansággal
de imádlak Téged.