TIED A HÓDOLAT

Legyen a tied minden hódolat,
Édes Istenem, jóságos Atyám,
Gyermekszívembõl feltör a hála,
Rólad zeng dalom, hozzád száll imám.
Annyi áldással öleltél körül,
Úgy elhalmoztál nagy kegyelmeddel,
Hogy meghálálni nincs méltó szavam,
Csak hull a könnyem, s lelkem átölel.

Köszönöm, Atyám, csöppnyi életem,
Mely csak egy parány, mégis végtelen.
Köszönöm anyám sok forró csókját,
Hulló könnyeit, dorgáló szavát.
A bölcsõt, melyben ringtam csöndesen,
S a sok vihart, mely tépi életem ...
A meleg nyarat, a hideg telet,
A mindennapi ruhát, kenyeret,
A temérdek sok gyümölcsöt, növényt,
A bennem élõ, égõ, szent reményt ...
Éltem viruló, hímes tavaszát,
S a hulló lombok õszi bánatát.
A csillagokkal hímzett kék eget,
A virágdíszes fákat, réteket,
Nyüzsgõ bogárkák végtelen raját,
A szent Igének éltetõ szavát,
Megváltóm vérét, mely üdvöt hozott,
S a sok kellemes, szép vasárnapot.

Gyermekszívembõl feltör a hála,
Lelkem oltárán ég az áldozat:
Édes Istenem, jóságos Atyám,
Legyen a Tiéd minden hódolat!