ELMÚLTAK AZ ÉVEK, CSERBENHAGYTAK TÉGED

Elmúltak az évek, 
Cserbenhagytak téged.
A szélbe szórt perceket, mért siratnád?
A nyár õszbe fordult, a virág a porba hullt.
Szakadásig feszült már az ezüst fonál.

Hol vannak az álmok, miket régen álmodtál?
Az aranylámpa fénye tompa már.
Hazugságból várak, kevélység-kõtorony.
Mikor fénylik már, mosoly arcodon?

Érzed a szívedben nem lehet véletlen,
Az, hogy megszülettél.
Vágyod, hogy meglássad azt a célt.

A felhõk visszatértek az esõ után,
Elhalkult az ének alig hallod már. 
Az ajtón kívül zárak, az ablakon homály,
Az úton merre nézel, félelem jár.

Refr.
 Vesd el a gyötrelmet, törj át a félelmen,
 Lásd meg a szíveddel õt!
 Fordulj az Élõhöz, Õ hív, Teremtõd!
   
Elmúltak az évek, csereben hagytak téged.
A szélbe szórt perceket, mért siratnád?

Refr.