MELY IGEN JÓ AZ ÚR ISTENT DICSÉRNI

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni,
Felségednek, én Uram énekelni. 
Szent nevedet dicsérvén magasztalni,
És mindenütt e világon hirdetni.
 
Igen reggel irgalmadat hirdetni,
Igazságod éjjelente gondolni.
Hegedûvel, orgonával zengeni,
És éneklõ szerszámokban tisztelni.
 
Csudaképpen én vigasztalást veszek,
Hogyha minden dolgaidra tekintek.
Kezeidnek munkájában örvendek,
Teremtõmnek, megváltómnak éneklek.
 
Az esztelen ember ezt nem esméri,
A hitetlen bolond ember nem érti.
Kinek rólad nincs igaz esméreti,
Szent Fiadban, mert nincs hite õnéki.
 
Rólad, Uram, akik megemlékeznek,
Mint a pálmafa, úgyszintén zöldellnek.
Mint cédrusfák, ugyan meggyökereznek,
Az igazak, kik igaz hitben élnek.
 
Vallást tesznek mind emberek elõtt,
Hogy az Isten igaz mindenek fölött.
Hamisságot soha nem cselekedett,
Mint kõszikla, Õ ád nagy erõsséget.