NE DICSÉRJEM É AZ ISTENT

Szerzõ: Szöveg: P. Gerhardt Dallam: G. G. Boltze

Ne dicsérjem-é az Istent?
Ne legyek-e hála telt?
Hiszen tisztán látok mindent,
mit jósága vélem tett!
Amit szíve tervez, végez,
az mind csupa szeretet,
Mely véd ápol engemet,
kegye megtart, üdvre képez!
Minden múló e földön,
Isten szeret örökkön!
 
Miként a sas védõ szárnya lebeg fiai felett,
Épp úgy megvéd õrzõ karja minden vészben engemet!
Mennyet, földet seregével szolgálatomra adá,
Ha tekintek Õreá, eláraszt nagy kegyelmével!
Minden múló e földön, Isten szeret örökkön!
 
Szent Fiát nem drágállotta, ideadta értem Õt,
Aki drága vérét ontva énhelyettem bûnhõdött!
Ó, Te végtelen kútfõ, lelkem bármiként eped,
Meg nem mérhet téged Alkotó és Üdvözítõ!
Minden múló e földön, Isten szeret örökkön!
 
Szentlelkét, a Vigasztalót adja nékem kegyesen.
Oktat, int, hogy tegyem a jót, hogy üdvöm elérhessem.
A hit tisztán égõ fényét szívemben Õ felszítja,
Sátán mûvét megrontja, elûzi a halál éjét!
Minden múló e földön, Isten szeret örökkön!
 
Mivel soha nem lesz vége kegyelmednek Istenem,
Kezemet a magas égre, Atyám, hozzád emelem!
Áraszd reám kegyelmedet, oltalmazzad életem!
Tiéd légyen teljesen, szeresselek híven téged!
Míglen egykor odafönn dicsérhetlek örökkön!