Õ AZ, AKIRÕL SZÓL AZ IRÁS

Õ az, akirõl szól az Írás,
Õ az, aki szólt: Itt vagyok!
Engedelmes és hû volt mindhalálig,
Érettünk mindent, mindent ott hagyott.
Igen Õ az, aki hordozta bûneink,
És némán tûrte a gyalázatot.
 
Egyszer majd vége lesz,
Igen vége lesz ennek az útnak.
A földi sátorunk,
amit hordozunk, elbomol,
Akkor meglátjuk Õt.
Ott meglátjuk Õt, úgy amint van,
Örök idõkön át Vele életünk összeforr.
 
 Benne van a mi békességünk,
 Tõle nyertük az életet.
 Legyen áldott amiért az Atyánál,
 Mint fõpap hordoz a szíve felett.
 Igen Õ az aki esdekel értünk,
 Mert Õ a hûség, Õ a szeretet.
 
Egyszer majd vége lesz,
Igen vége lesz ennek az útnak.
A földi sátorunk,
amit hordozunk, elbomol,
Akkor meglátjuk Õt.
Ott meglátjuk Õt, úgy amint van,
Örök idõkön át Vele életünk összeforr.