TE VAGY A HOLNAP

Százezer utat végigjártunk, erõnkbol ennyi tellett.
De önmagunkra nem találtunk, mindig a másé kellett.
Túl az éveken, még ma sem hiszem, hogy minden hiába volt.
Az ég csak hallgatott, de egy csillaga rám hajolt.
Százezer utat végigjártunk gázolva tûzbe, sárba.
Az ígéretekre nem találtunk, létünk kifosztott árva.
Gyere, mondd nekem, mert alig hiszem, hogy menni érdemes még.
Nyiss egy új lapot, csak te tudhatod, mondd nekem, egy szó elég!

Refr.:
Te vagy a holnap, te vagy a múlt, te vagy a híd nekem,
Te vagy az élet, te vagy az út, te vársz, ha megérkezem!

Százezer éve ontjuk a szót, lenyomni a többi érvet,
De minden beszédünk háború volt, ellenünk gyûltek az évek,
S minden arra vár, végre jöhetne már egy õszinte, tiszta ég.
Nyiss egy új lapot, csak te tudhatod, mutasd nekem, egy szó elég!

Refr.

Gyere, bukj fel a mélybol, hozd az erõt, nézd, elnyel a világ.
Legyél szívem közepébõl lángolva nõtt eleven tûzvirág!

Refr.