GOLGOTÁN LÁSD A SZENT...

Golgotán, lásd a Szent, sebe vérzik sajog,
két szemébõl a fájdalom int.
Jézus Krisztus az Úr, halt meg én értem ott,
elvevé mind a bûnt, mind a kínt.

Nem felejthetem el, hol is állt a kereszt, ott a föld és a mennyek határán. 
Megbékélt már velünk, teremtõ Istenünk
Egyszülött Szent Fia vére árán.

Hallgasd csak énekem, hisz tõled kérdezem,
mire vársz, mért késel, tétovázol?
Isteni adomány, kiömlõ drága vér,
mondd mit ér, érte mit adhatol?
Fényt és éjt, csillagot, Õ az Úr alkotott,
rét füvét, és az erdõ virágát!
Hangja hív, ó jövel, és ne hagyd soha el,
benne békét és üdvöt találsz.

Add Uram, értenem , milyen mély szeretet
küldött téged hozzánk, le a földre.
Vész, s vihar közepett, kezed bizton vezet,
míg elérem hazám fönn a Mennyben.
Nem felejthetem el...