VALAKI RÁM NÉZ

Valami eltörött idebent, nézd!
Valami fáj, és oly' nehéz.
Üres a csend és görcsben a kéz,
De valaki rám néz...

Perc fut a perc után, hideg a fal...
Az éjszaka átölel, csak õ akar.
Keserû lett a számban a méz,
De valaki rám néz...

Elbújnék szótlan itt, legbelül én, 
A semmilyen semmi-lét közepén,
Hol messze a hang és távol a fény,
De valaki rám néz...

Fény gyulladt mégis, nézd, itt benn valahol!
Lángolj, csak lángolj, égõ csipkebokor!
Látom az arcát, a tekintetét...
Érzem, olvad bennem a jég.

Minden, mi eltörött, újra egész.
Dalol a szív, és édes a méz.
Az, ami fáj, már nem nehéz,
Mert valaki rám néz...