FALEVÉL
Szerzõ: Fény-képek
Fölkap a szél,
Szárnyunk két falevél,
Repülünk, Te meg Én,
Fenn az ég tenyerén.
Nézd, odalenn
A világ összement:
Kígyózó ezer folyó,
Óriás üveggolyó
Lassan tovaszáll
Minden bánat, messze jár.
Rám nézel, nevetek,
Szeretem szemeidet.
Mondd, mi ez a fény,
Sose látott tünemény?
Te csak nézel szelíden:
Hisz annyiszor meséltem...
Emlékszem, de nem értem,
Sose hittem egészen,
De arcodon a jóság:
Álomból szõtt valóság.
Ébredj fel hát,
Hisz ébred a táj!
Neked szórja a Nap sugarát!
Csak nézz fel, és merj hinni,
Az életet magadhoz venni!
Mondd, van-e cél,
Hova száll a falevél?
Szelíden suttog a szél:
Egyszer majd hazatér.
Elszáll a szél,
Lábunk már földet ér,
De most is hallom, itt vagy még:
Hazatérek, s hazatérsz...
Egyszer majd hazatér.. a falevél.