FÉNYED

Mit árt ember nekem, hisz te vagy Istenem Miért rettegnék, hisz a nap és hold tiéd? Miért csüggedjek, hisz nagyságod ismerem Miért adnám fel, hisz csak jókat tervezel? E világban sok baj vár ránk, de mindezt legyõzted Te már! Fényed, minden csillagot túlragyog, Szíved, tisztább mint a fehér hó, Fényed, lelkem betölti erõvel, Hogy Veled járjak  (hogy Veled járjak)