A VILÁG MEGMENTÕJE

1. Én nem tudom, mért szeretett úgy minket,
Kit hódoló angyalsereg imád;
S miért akart Õ bûnös tévedõket
Megkeresni, mint pásztor elveszett juhát?
Csak azt tudom: lejött közénk a földre,
Hol jászol ágy volt elsõ otthona,
S hogy kicsiny Názáret ács mûhelyén át
Eljött megváltónk, Isten egyszülött Fia.

2. Én nem tudom hogy volt oly nagy türelme
Míg szenvedett, én el nem mondhatom;
S hogy törte szívét kínkereszten össze
A harminchárom éves néma fájdalom?!
Csak azt tudom: tört szíveket meggyógyít,
Megbátorít, ha félelem fog el,
Bûn szolgaságát szabadságra váltja,
Mert itt van Jézus, még velünk Immánuel.

3. Hogy lesznek majd övéi mind a népek,
Hogy veszi át e földön örökét,
Szomját a bölcsnek, bûnösnek ínségét 
Hogy váltja üdvre át: elõttem még sötét.
De tudom jól: dicsõségben meglátja
Minden szem Õt, mikor aratni jõ,
Felragyog fényes napja majd az égen,
És ismerõs lesz szerte a világon Õ!

4. Én nem tudom, mint hódol majd elõtte 
Egész világ, ha minden vész elül?
Milyen dicsõ öröm lesz, hogyha végre
Szeretettel a szív egész beteljesül?!
Csak azt tudom: az ég is harsonázik,
És karba’ zeng a lelkes ember ár!
Az ég a föld is dalolja egymásnak,
Hogy: "A világ Üdvözítõje a Király."