BOLDOG AZ AZ EMBER (32. ZSOLTÁR)

Boldog az az ember, aki bûnt nem ismer, Kinek lelkében nincsen csalárdság. A szíve tiszta, Isten megújította, Szellemét átformálta már. Kemény maradt szívem, kemény maradt, Oh, és ajtaján még nem fordult a zár. Kemény maradt szívem, Uram, És arra vártam már, mikor jön a halál! Csak állok szótlanul, az utca kihalt rég. Hol van az a hely, ahol megpihenhetnék? Csak állok szótlanul, takarva vétkemet, Most le, Atyám, mert megemészti szívemet! Míg elhallgattam, csontjaim megavultak, Napestig jajgattam, könnyeztem. Éjjel és nappal kezeid rajtam voltak, Szívemre, lelkemre nehezedtek. Megnyitom a szívem, megnyitom a szívem, Uram! Formáld át teljesen! Megnyitom a szívem, s átadom az életem Neked, Hogy akaratod meglegyen! Csak állok szótlanul, az utca kihalt rég. Hol van az a hely, ahol megpihenhetnék? Csak állok szótlanul, takarva vétkemet, Most le, Atyám, mert megemészti szívemet! Csak állok szótlanul, és köszönöm Neked, Hogy egyszülött Fiad meghalt - én élhetek!