A GECSEMÁNEI KERTBÕL

A gecsemánei kertbõl a Golgotára fel, Kis ösvény tart, s a lelkem ma arról énekel. E keskeny út a mennybe visz, De sok rajta a zord tövis. Mert szánt, és szeretett minket: A Mester arra ment, S hogy bûnben el ne vesszünk, ott vérzett Õ a szent. E keskeny út a mennybe visz, De sok rajta a zord tövis. Ó égi szeretet mélye! Úgy látta, elveszünk,  S kihullott drága vére lett üdvünk, életünk. E keskeny út a mennybe visz, De sok rajta a zord tövis. Ó menj a szent keresztfához te bûnös elveszett! Ott békét adnak néked a vérzõ mély sebek. E keskeny út a mennybe visz, De sok rajta a zord tövis. És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél, Fenn zengik égi népek a Bárány székinél: Ki mindent ím elvégezett,  Ment az úton és vérezett.