BOLDOGOK, AKIK NEM LÁTNAK ÉS HISZNEK

Boldogok, akik nem látnak és hisznek: János. 20, 29.
Kedves hallgatóim: a mai alkalommal, János evangéliumából olvasok fel 1 verset, a 20-ik fejezet, 29-ik versét: „Monda néki Jézus, - már, mint Tamásnak – mivel, hogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek” A látás, nagy ajándéka Istennek az ember számára. Segítségünkre van abban, hogy láthassuk egymást, hogy közlekedni tudjunk, és gyönyörködhessünk Isten teremtésének szépségeiben. Sajnos, a látással is, mint sok mással, vissza is lehet élni? Látásunkat, jóra is, rosszra is használhatjuk. Rossz az, ha valaki titokban, pornó képeket, vagy pornó filmeket néz. Vagy a másik nemre nézz, kéj-vággyal. Így eshet az ember, könnyen, a paráznaság hálójába. Isten, azért ajándékozott meg minket látó szemekkel, hogy gyönyörködhessünk, teremtett szép világában. Így lendült fel egyre jobban, a föld minden táján, a túrizmus intézménye. Egyre több ember indul el, világot látni. Emberek, a pénz millióit áldozzák oda, hogy szemük, néhány napig, gyönyörködhessen távoli országok emlékeiben, szépségeiben, látnivalóiban. De úgy vélem, hogy a legtöbb turista, még a saját hazája szépségeit sem ismeri eléggé. Milyen nagy áldás volna, ha az utazási irodák pénzforgalmát, az éhezõ és szomjazó embertársaik megsegítésére fordítanák. Lehet, hogy akkor nem lenne éhezõ ember a földön. Ha egyszer, napvilágra hoznák, azokat a súlyos milliókat, melyeket a turisták, külföldön költenek el, bizonyára, óriási összeg jönne ki abból.
A látnivalókat pedig, hosszabb idõ után, úgy is elfelejtjük. Véleményem szerint, az ilyen pénzösszegeket, sokkal áldásosabb dolgokra lehetne fordítani. Nos, mind az, a mit eddig mondtam, világi dolgok körébe tartozik. Felolvasott igénkben, az Úr Jézus, - szemeinkkel kapcsolatban – másként beszél, a látásról. Midõn feltámadása után, megjelenik az Apostoloknak. Majd 8-ad napra, Tamásnak is, és õneki mondja meg a drága igét: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” Isten megváltott népe, Jézus Krisztus mennybemenetele óta, hitben jár, nem látásban. Már a harmadik évezred elején is, a hit korszakában élünk, és nem a látás korszakában. Mégis, sok keresztyén ember, még most is, inkább látni szeretne, mint hinni. Már ebben az új évszázadban is, keresztyén országokból, a föld minden tájáról, zarándok csoportok érkeznek a szentföldre. A legtöbb zarándok talán, nem is gondol arra, hogy az a Jeruzsálem, melynek utcáin Jézus végigvonult, mélyen a jelenlegi város alatt van elrejtve. Hiszen Jeruzsálemet, többször, földig rombolták le, ellenséges haderõk. Ezért magamat is, boldogan sorolom azon testvéreim közé, akik „Nem látnak és hisznek” Az én szívem forró vágya az, hogy egykor megláthassam a szebb új Jeruzsálemet, az ezer éves békekorszak idején, és az új Jeruzsálemi templomot, melynek Pap – Királya, az Úr Jézus lesz.
Abban az új városban, már nem lesznek lövöldözések, robbantások, felekezeti villongások.
A ma élõ zarándokok, Jézus lábnyomain szeretnének végigmenni, súlyos pénzáldozatok árán. De a fájdalmak útja, mélyen a város alatt húzódik. Én azonban, arra vágyom, hogy az újra felépülõ templomban, magát az élõ Úr Jézust láthassam meg, saját szemeimmel! Mint királyok Királyát és Uraknak Urát! És nem turistaként, hanem Isten megváltott gyermekeként.
Bárcsak minél több keresztyén testvérünk venné komolyan, hogy ma még, a hit korszakában, élünk! A látás korszakára még várnunk kell. Ám amilyen bizonyos, hogy reggel a nap, keleten kel fel, olyan bizonyos az is, hogy a látás korszaka is el jõ, a maga idejében! Tamás, azért hitt a feltámadott Úrban, mert látta Õt. De mondta is, mélyen megrendülve? „Én Uram és én Istenem” Mi tehát, ne akarjunk látni akkor, amikor még a hit korszaka van. Lelkileg legyünk felkészülve, és úgy várjuk türelmesen azt a napot, melyen a hitet, a látás fogja felváltani! Akkor pedig majd, olyan – soha nem látott – gyönyörûségben lesz részünk, mely minden eddigi várakozásunkért, gazdagon fog kárpótolni minket. Hiszen akkor már mi is, Megváltó Urunkhoz hasonló, megdicsõült testben fogunk találkozni Vele! A dicsõségben.

Ámen.