KAKTUSZTÜSKÉK
Szerzõ: Guti Tünde
KAKTUSZTÜSKÉK
Apró, vékony, szemmel nem is látható tüskék kínozták
mindkét csuklómat. Nagyon szenvedtem tõlük, szúrt, fájt,
kipirosodott a bõröm.
Szobanövényeket locsoltam, s az ablakpárkányon sorakozó
kaktuszok a legkülönbözõbb tüskékkel díszelegtek. Persze,
ahogy kitavaszodik, ontják a szebbnél szebb virágokat!
Talán kissé elõvigyázatlanul hajoltam a cserepek fölé,
ahogy egyensúlyoztam a függönyt is tartva, nem is éreztem
azonnal a kezeimbe fúródó, picinyke „nyílvesszõket”.
Napokig tûrtem, míg ma reggel már nagyon kényelmetlenül
éreztem magam. A fájdalom és a pír mindenhova elkísért.
Valahogy eszembe jutott, mit is tett egy túlélõ ember
a vadonban, aki erõsen mérgezõ csalánokkal járt hasonlóan.
Társaitól kapott ragtapasszal betekerte a fájdalmas részeket,
majd egyszerûen, pillanatok mûve volt kihúzni a sertéket.
Nekem cellux volt kéznél és bevált az ötlet! A csuklóimat
alaposan beragasztóztam, majd lerántottam.
Hát, tudjátok, nekem azonnal „beugrottak” fájó, sebzett
helyzetek. Hajlamosak vagyunk megtûrni kapcsolatainkban
a belénk fúródott, külsõleg talán láthatatlan töviseket. Aztán
amikor már nem bírjuk a szenvedést, végre jelentkezünk az
Úrnál egy kezelésre.
Olykor úgy járunk, mint az említett túlélõ. Az Úr szorosra
teker a „ragtapasszal”, alig jutunk levegõhöz, talán még
sopánkodunk is, hogy mi lesz ennek a vége! Vajon mi?
Egyetlen kellemetlen beavatkozással ( mint pl. a
megbocsátás, ami elõször kétségbeejtõnek tûnik)
eltávolítja Isten a tüskéket.
S megéri? Persze, hogy megéri! Nézzünk csak magunkba,
és legyünk õszinték!
Nem hordozunk most is frissen szerzett szúrásokat?
2010. jan. 11.
Guti Tünde