HIBÁT KÖVETTEM EL.

Szerzõ: Cz. Balázs

Egyik délután vásárlásból hazamenet történt meg velem az eset. Visszatoltam a bevásárló kocsit a helyére, amikor odajött hozzám egy tizenéves gyerek pénzt kérni. Adtam neki némi aprót. Többen voltak. Ott kéregettek a bevásárló üzlet elõtt. Mikor adtam az egyiknek utánam futott a másik, hogy neki is adjak. Majdhogynem velem egykorú lehetett, kezében egy olyan jégkrémmel amit én nem engedtem meg magamnak, persze mindenki igénye más. Szórta rám az áldást a gyerek hadarva, miközben sétáltunk a keresztezõdés felé. Azt válaszoltam neki, hogy adtam a haverodnak, mire õ azt válaszolta õ úgyse ad, mert irigy. Ajánlatot tettem a gyereknek. 'Ha segítesz nekem és elhozod ezt a karton ásványvizet a következõ háztömbig adok neked is 130-at. A gyerek nemet mondott, mire én nagy szemekkel a következõt kérdeztem: 'Nem éri meg?' Bólogatta, hogy nem. Akkor sajnálom - válaszoltam. És ott hagytam, illetve nem követett tovább. Este rájöttem, hogy adnom kellett volna neki is. így gondolkodtam: Vajon nem úgy fogok-e állni az ítélõszék elõtt ahogy ez a gyerek ma elõttem? Vajon nem lessz-e ott a kezemben a drága jégkrém címén Krisztus kereszthalála, amivel megváltotta bûneimet? Akkor én miért botránkoztam meg a kérésen? Ha az úr azt kérné tõlem, hogy szabadulj meg hátralévõ földi napjaidra egyik vétkedtõl, hogy bejuthass az örök életre nagy ár lenne? Persze, hogy nem! Néhány nap az örökkévalóságért, de nem tudnám megtartani, mert elõbb-utóbb elfeledkeznék magamról és vétkeznék. Hiába csak néhány métert kértem, végül is megtagadtam az adomány. Ezek alapján az Úr is megtagadhatja tõlem a bejutást, hiszen Krisztus értem is szenvedett, ennek ellenére bûnben élek és mégsem voltam könyörületes. Akkor este csak arra kértem az Urat csak adjon még egy esélyt...csak még egyet, hogy bizonyíthassak, bár ez már kitörölhetetlenül bekerül a könyvembe. Azóta tudom, ha százan jönnek oda száznak kell adnom ha van.

Kérlek ne botránkozzatok meg soraimon és írjátok meg véleményeteket a történetemrõl és vele kapcsolatos érzéseimrõl. A helyesírási hibákért elnézést kérek.