ISTEN NYUGALMA

Vannak percek, amikor nincs bennünk Isten nyugalma
Testünk elcsábul minden kihívásra
Úgy érezzük szorít, s karmol a harag
S visszavágni késztet minden pillanat

A düh sodrásának nem szabad engedned
Lajhár módjára kell ebben lépkedned
S ha a lépés közben csendben elgondolkodsz
Lépted befejezni már nem is akarod

Gondolj Jézusra, útján volt kísértés
De mindig simogató maradt az áldott kéz
Harag nem éledt soha a lelkében
A megbocsátás volt kard a kezében

Érzed majd, ahogy megnyugszik a szíved
Gondolatodban a harag nem épít fészket
Hited legyen erõsebb minden bántó szónál
S szárnyalni fogsz a szabadság szárnyán

Talán soha nem tudsz elszámolni tízig
De ha bízol, Isten már egynél megállít
Kezed emeld fel, emeld fel magasra
Tartsd vissza mielõtt az asztalra csapna

Ökölbe szoruló kezedet bízd új feladatra
Kulcsolódjon össze imádkozásra
Az Úr ad neked mindenhez szolid csendességet
Békével tölti el háborgó szívedet

S amikor elárad majd benned Isten nyugalma
Hiába próbálkozik a méregnek lángja
Nem lesz abból tûz, már szikraként elhal
S nyugalmad oly kincs lesz, mint a fénynek a nappal