A BÉKE CSENDJE

Szívembe belopódzott
a békesség csendje,
mely – mint friss hajtás –
még igen zsenge,
ezért vigyázok rá.
Mert harag volt benne
nagyon soká.
Mert a dudva belepte,
és keserû lett
rajta a harmat.
Mert azt tettem,
amit mások akartak.

Szívemet régen
a gaz belepte,
és emberek uralkodtak
felette.
De mára már nincsen gyom,
viruló virág van helyette.
Édessé vált a harmat,
mert a béke csendjében
az Úr átvette a hatalmat.