MEGÖLTÜK

Kereszten szenvedett, kínok közt vonaglott,
Tekintetében végtelen fájdalom lobogott...

Szemében Tiszta, Szent és Szelíd volt Lelke,
Nem Magát, de az ember lelkét féltette.

Nem könyörgött vagy vádolt s nem átkozott,
Halálában is rád gondolt, téged egyre áldott.

Nagy bûneinkért végtelen bûnnel fizettünk,
Hogy ne legyen többé bûn, hát Istent megöltük!

Megöltük, hogy legyen bûntelen s büntetlen életünk,
Bocsáss meg az embernek Mennyei-Istenünk.