KI KELL TEKINTENED

(Ezt a verset egy már keresztény, de egy régi bûnéért börtönben ülõ huszonéves fiúnak írtam. Bátorításként ? ismeretlenül.)

Benn hideg van, sötét és magány
Hiába jön be egy kis fénysugár
Meg kell találnod a fény honnan ered
Erõs hittel ki kell tekintened

Bejön egy kis fény, de látod hogy csalóka
Egy új rácsot tükröz a padlóra
Kétszeresen bezár, úgy érzed szorít
Most kell, hogy hiteddel újra kitekints

A kis fény melegít, de csak kezed éri
Tested nagyobb részét a jég emészti
De ez a jég nem fagyasztja lényed
Hited erejével kifelé kell nézned

A rácsok közel vannak, rövid lesz az utad
Csukott szemmel nézz ki és érezd az Urat
És ha már tudod, a sugár honnan ered
A bejövõ kis fény is új reményt teremhet

Új reményt, melyet az Úr kézbõl kézbe ad
Szorítsd erõsen de tudd, nálad csak úgy marad
Ha tovább is adod, nagy-nagy szeretettel
A földi lét gátjait félretolva ezzel

S ha mindez már teljesen a szívedig hatol
Ha Isten szeretete a lelkedhez hajol
Akkor minden boldogság egy könnycseppben egy tánc
S könnyeiden át már nem látszik a rács