BÁRHOGY TÖRTÉNT...

BÁRHOGY TÖRTÉNT…

(Elképzelt eset – egy édesanya levele szabaduló fiához) Édesanyám börtönmissziós élménye kapcsán...


Szégyen borít, bánat takar,
régen szorít, lázban zavar,
börtönlakó lett a fiam,
beleõszült már a hajam.
Mit csináltál, mivé lettél,
aki régen úgy szerettél,
mosolyogva játszadoztál,
betegségbõl lábadoztál?
Erõd, eszed hova tetted?
Élet-kenyért megvetetted!
Most csak bolyongsz igaztalan,
mint egy koldus, világtalan…
Szívem hasad, emlék marad,
kisfiamnak keze ragad
annyi ocsmány, undok bûnhöz,
gyere már ki régi fûzhöz,
és meséld el, hogy jutottál
ilyen útra, hogy futottál
barát után keresgélve,
itthon unalmasan élve…
Bárhogy történt, bármi lettél,
bárhol is vagy, bármit tettél,
én örökre visszavárlak,
a fiam vagy, s hogyha látlak,
örömkönny a szememben ül,
lelkem megbocsát legbelül!
Csak jöjj, csak nézd hívó kezem,
menny felé fordított fejem!
Megbocsátás onnan árad,
annak, aki most még lázad!

2010. márc. 11. Guti Tünde