KÉRDÉSEK A TAVASZ LÁTTÁN

KÉRDÉSEK A TAVASZ LÁTTÁN



Eltûnõdöm ezen a tavaszi színharmónián… Ahogy szinte karmesteri beintésre kivirul minden! Pattannak a rügyek, zöldül a rét, kihajtanak az apró levelek, tarka virágok özöne borítja el a mezõt, rózsaszínbe és fehérbe öltöznek a gyümölcsfák és zsong, dalol az erdõ!

Ki szabta meg ezeknek az idejét? Ki szólt a madaraknak, hogy ezernyi kilométert repülve visszaköltözzenek? Ki adott jelt a hangyáknak, hogy sorakozó, s a lepkéknek, hogy végre szárnyalhattok? Melyikünk festhette volna ilyen bámulatosra a zebrát és a leopárdot? Alkothatott volna egyikünk is milliónyi hópelyhet a legkülönbözõbb formákban? A fák törzsét ki gyûrûzte meg és honnan van az erezet a leveleken?

Meg tudta volna határozni az ember a Föld tengelyét? Forgásirányát és keringési pályáját? Az Isten, Aki megteremtette az embert a Föld porából, vajon kért-e segítséget bárkitõl?!



Uram! Milyen csodálatos a Te hatalmad, ami által létrehoztad ezt a világot, szavad erejével életre hívtad a láthatatlanból!

Kicsoda az ember, hogy gondod van rá és érdemtelenül szereted? Hûtlenkedéseinkkel fárasztunk, szomorítunk, és Te irgalommal hajolsz hozzánk, mert emlékszel, hogyan formáltál meg minket…

Szavad éltet és reményt ad, jelenléted bátorít, tekinteted helyes útra terel! Köszönöm, hogy a gyermeked lehetek, Atyám! Kihívtál a sötétségbõl, megváltottál és új emberré teremtettél Jézus vére által!

Nincs más senki Hozzád hasonló, Uram! TE VAGY az én Istenem!





2010. ápr. 1. Guti Tünde