KIVÁLTSÁG

Belebújt orromba
a lilaszín orgona
átható illata.
Virágkoszorút növesztett
a meggy- és szilvafa.
Halvány-borongós
május este lassan
ballagok haza.
Rovarok ezrei zsonganak
az üde zöld, sûrû lomb alatt.

Nézem a fákat,
s ez soha így még
meg nem ejtett.
Agyamba vések
minden képet,
magamba szívok
minden percet.

S ahogy szemlélem a tájat,
hirtelen eláraszt
valami mélységes béke.
Vajon mi fájhat
annak, aki ilyet lát?
Hogy nem birtokol eget,
földet, palotát?
De mi is a vagyon?
Hogy magamat
az Úrra bízhatom.
Általa nézhetek
színt, fényt, réteket.

Érzékszerveimmel
csodálom a Teremtõ
minden alkotását.
Csillagot, virágot,
aranyló hársfát.

S mi másnak természetes,
már jól tudom,
mekkora kiváltság.