KINCSEIMET OSZTOM
Szerzõ: Guti Tünde
KINCSEIMET OSZTOM
Régen elindultam már.
Megyek elõre hosszú vándorutamon,
és ha koldusokkal találkozom,
mélyen belenyúlok tarisznyámba,
és kincseimet mindet szétosztom.
Nem nézek jobbra vagy balra,
csak mindig elõre, a várva várt cél felé,
s ha néha göröngy keveredik lábam elé,
békésen átlépem és mosolygok a virágokra.
Lépteim elõtt édes illat, lágy fuvallat,
s bár hátam mögött aggasztó, sötét suttogás,
nem engedem, hogy elvegyék értékeim!
Tele tarisznyával indultam el.
Minél többet osztok szét a rászorulóknak,
nem értem, de annál több lesz benne újra:
mennyei igazságok, szeretet és öröm.
Mindenem, amim van, az Úrtól kaptam.
Amíg tovább adom a nincsteleneknek,
soha nem fogy el és elég lesz utam végéig.
Ott pedig Jézus vár rám,
Aki örökre megosztja velem otthonát.
2010. június 18. Guti Tünde