A PARTON

A PARTON

Hangtalan könny ül a szívem mélyén,
majd fájdalmas csendben buggyan elõ a lelkem tükrén át,
némán lepereg mindazokért, akiket becsaptak hiú álmaik,
és gyászlepelként borul rájuk a beteljesületlen remény.

Száraz torkomban érzem a fojtó dobbanást,
halántékom a közel sodródó veszély láttán egyre lüktet,
félénk izmaim megfeszülnek, segítségért kiáltok az Úrhoz,
és kétségbeesett erõvel húzom partra a szakadozó hálót.

Karom még remeg, és a nedves homokba rogyva
ámultan borítom ki a hihetetlen, csodálatos fogást,
mert régi gyászukat eldobva, szívüket Jézusnak adva
a halálból új életre kelnek a dermedt tetemek.

2010. nov. 27. Guti Tünde