NAGYANYÓNAK

Tíz éves koromig velem volt a nagymamám
Kit nagyon szerettem, nagyon jó volt hozzám
Õ mutatta meg nekem, hogy kell Istent szeretni
Az Õ hívó szavára, hogy kell engedelmeskedni

Aztán nagymamám elment, a mennybe költözött
Szívem akkor, gyermekként gyászba öltözött
Fel kellett nõnöm, újra Istenre találnom
Hogy a fájdalom békességgé váljon

A szeretete örökre itt maradt bennem
Külön helyet kapott a szívemben
Ott õrizgettem, hisz különleges e szeretet
Amely senki mást, csak nagymamát illet

Aztán megismertem férjem nagymamáját
Ki engem úgy fogadott, mint új unokáját
Mindig annyit adott nekem szeretetébõl
Amennyit csak adni tudott áldott jó szívébõl

Az én szívem akkor szótlanul megnyílt
Az a kis szeglete ahol az a szeretet élt
Amely csak így kelhetett újra életre
Hogy megtalálta Nagyanyót, hogy most már Õt szeresse