A BÛNBÁNÓ

A bûnbánó

Záporozó könnyeimen át
nem látom a lábaid nyomát.
Kit kövessek, én boldogtalan,
szerettél, s én megtagadtalak.
Bárcsak láttam volna
úgy a Golgotát,
mint ahogy Te láttad
önmagad sorsát.
Bárcsak szerettem volna
úgy mint Te,
hogy a világ belefért
égõ szívedbe.
Hiszek mégis abban,
hogy van bocsánat,
térdre esek elõtted
és úgy imádlak.
Rám nézel és szavaddal letörlöd
szememrõl a könnyet,
nem vádolsz, csak azt mondod:
menj és ne vétkezz többet!