DALLAL, TÁNCCAL DICSÉREM ÕT (DÁVID AZ ÚR ELÕTT)

Dallal, tánccal dicsérem Õt
(Dávid az Úr elõtt)

Ledobom magamról a világ göncét,
megyek az Úr elé!
Nem érdekel, mennyi vallásos szív tört szét
és remeg belé!
Látom az álszent arcokat,
a farizeusokét,
amint paráznának bélyegzik
az Úr dicséretét!
S jön a fõ bajkeverõ,
a felfuvalkodott asszony,
hogy a megzavart szolgák közt
kétséget támasszon.
Gyaláz engem,
s borgõzösnek nevez hangosan,
megfedd vígságomért,
és szid haragosan.
Talán bizony elsirassam
királyságomat?
Mint ki halni készül,
némán kushadjak?
Az Úr elé viszem
az én jókedvemet,
amit Tõle kaptam
és ünnepelek.
És az Õ angyalai
örvendenek velem,
mert zsoltáraimat
Neki zengedezem.
Csak Õ tudja, egyedül,
az Úr, hogy tiszta szívem,
amikor Szent Nevét,
dallal, tánccal dicsõítem.