ECCE HOMO (FESZÍTSD MEG!)

Ecce homo (Feszítsd meg!)

A földi hatalom szeme
hidegen arcodba mélyed.
A teremtmény meri mérlegre tenni
isteni Személyed.
Felteszi az örök kérdést:
mi az igazság?
Válaszként elfogadja,
mit üvölt a világ.
Vádló szavak kereszttüzében
állsz elõttünk némán,
a korok feletti szeretet
néz szemedbõl énrám.
Megköpköd, bemocskol
az elveszett emberiség,
hálátlan sebzettségében,
s Te tudtad ezt már rég.
Évszázados szemrehányások
szennye zuhog Rád,
de a testi szemétdomb
nem tudja elfedni csodád.
Nem bánok semmit,
mikor vádló szavak bélyege éget,
nem az embert követni jöttem,
hanem Téged.