SZEPTEMBER

Szeptember

Bezárta kapuit a heves nyár,
Szilaj éveim bazárja.
Hirtelen elém jött Szeptember
S kinyújtott kezem várja.

Sokáig irigyeltek az ifjak,
Mert frissen tartott az élet.
Kedveltél engem, Istenem,
Elnézted sok a csibészséget,

Miket nem engedtem el
S idõvel hegyekké nõttek,
Magukkal hozva a ráncokat
És a kemény idõket.

A bitorolt fiatal évek után
Egyszer csak rám szakadt saját korom
S most itt állok a valóság közepén,
Mint magányos orom.

Visszafordulni nincs hova.
Elhagyott a léha múlt,
Mint borúban tûnõ árnyék,
A szürkület ölére hullt.

Szakadékok vesznek körül.
Nem menekülhetek én.
Térdre esek kereszted elõtt
Fenn a Golgota hegyén.