SZÁMÛZÖTT

Számûzött

Uram, kísérd a drága vándort,
ki eltûnt elõlem.
Légy lámpás elõtte
a sûrû ködben.

Fájdalmas sóhajom
kiszakad belõlem.
Felsejlik hajója
a kikötõben.

Vajon mi az,
ami a távolban várja?
Mitõl nem tartja vissza
szülõhazája?

Számûzöttként távozott,
nem kalandvágyból.
Szeretetlenségünk riasztotta fel
hajnalban az ágyból.

Szemrehányások, szitkok
kísérték végig.
Kétségbeesett imája
felszállt az égig.

Minden apró vétke
óriássá nõtt
Engesztelhetetlen
haragunk elõtt.

S míg neki alázata
szabadulni segített,
elvakult dühünk nekünk
börtönt épített.

Búcsúzóul megáll
s szomorú szeretettel szemünkbe néz.
Lesütjük tekintetünk
és elejti a követ minden kéz.