ELVESZETT SZÓ

Elveszett Szó

Lustán beborít egy árny.
Elvesztem régi fényem.
Apró sérelmekbõl észrevétlen
fal növi körül néma lényem.

Szemeimben a pupillák
tûszúrásnyira szûkülnek.
Szívemben az igék elhalnak.
Átadják helyüket a hûlt ûrnek.

Pókhálók lepik be arcomat.
Elferdül rajtam minden út.
Elfekszem az elmúlás elõtt
s lassan feladom a háborút.

Ráolvasásokkal kezelt a világ.
A régi történetbõl nem tanult.
Most csontvázakkal együtt ülök a szekrényben.
A jelen ellen nem használt a múlt.

Tétova agysejtek kotorásznak
a káposztalében egy varázsszó után.
Tanácstalanul keresik helyüket,
mint Darvin családfájában egy orangután.

Lepsénynél még megvolt…
Suttogják egymás közt.
Kétségbeesetten kipróbálnak
minden módszert s eszközt,

hogy végre elõvarázsolja
a gyengülõ emlékezet
azt a drága Szót,
Ami el sem veszett.

Bennem várt, hogy kimondjam.
Még csak nem is vádol.
Fényt gyújt elmémben
és kiszabadít önnön kalodámból.