MERT ZSOLTÁR

MERT ZSOLTÁR

Keringtek köröttem sötét lovagok,
elnyelni kívánt a sötétség.
Bensõmben erõsen, virrasztva ég
a Lélek, verve lásd el nem zuhanok.
Száll fel szent áldozat illata,
biztos, hogy süt a nap. Élet
van odaát, zeng soha véget
nem érõ dal a
másik országról. Más világ!
Itt kormoz szürke bú;
ott fentrõl lám hinti rád
aranyló koszorú
simító sugarát
szép Menny. S nem vagy szomorú!