VEZESS KI AZ ERDÕBÕL URAM

Sûrû erdõben járok Uram
Nem találom az utamat kifelé
Rakj elém ösvényt Uram
Mielõtt leplét dobná rám a sötét éj

Sötét erdõben járok Uram
A vakság súlya nyomja lelkem
Gyújts világot nekem Uram
Mielõtt a hideg tél eltemetne engem

Fagyos erdõben járok Uram
A fagy szilánkja szúrja lábam
Küld fölém a napot Uram
Mielõtt izzítani kezdene lázam

Lázas testem csak tévelyeg Uram
Megéli a világ bánatát
Gyógyítsd meg szívemet Uram
Mielõtt a gonosz megéli hatalmát

Csak sírni, csak sírni tudok Uram
De hitem kívánkozik a hegycsúcsok felé
Szívem hiszi a bocsánatod Uram
Tudom ösvényt teszel a lábam elé

Hittel indulok, felejtve a fákat Uram
Úgy érzem hitembõl szárnyam nõtt
Mire a rossz álmot ködbe keríted Uram
Elszakítom a hálót, melyet a gonosz szõtt

Nincs már sötétség, nincs fagyos hideg Uram
Lázam melegét szívembe költöztetted
Veled maradok a hegycsúcsokon Uram
Mert szelíden megkötözött a szereteted