A VÉGIGCSÓKOLT BIBLIA

Szerzõ: Túrmezei Erzsébet

Sok porosodó, drága Biblia,
ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagyörömest
távoli vak testvérünk Bibliája.

Elveszítette mindkét karját,
rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus,
és az élete fénnyel lett tele.

Szomjazott az Ige kristályvizére.
Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betûit tapintsa,
és nem betûzheti, mint aki lát!

Mégis Bibliát olvas!
Elõtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betûit,
s lelke az Ige mélységeit járja.

Így csókolta elölrõl-végig többször
Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége!
S Bibliája sokunk ítélete.

Éhezzük-e, ahogy õ éhezi,
és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli
testvérünk végigcsókolt Bibliája?!