TELJES ÖNÁTADÁS

Szerzõ: Kerekes Ernõ

A fájdalom
réseken átsurranó madár,
mindenhol rád talál.

Nem bújhatsz el bunker magányában,
se tömeg közepén,
legféltettebb biztonságod kódját
feltöri könnyedén.
Ha sarki hideg érzéstelenít,
elfagyasztod magad,
õ csak lapul, de el nem pusztul.
Életképes marad.
Ha végül társául szegõdsz el,
csõröd az övével vág,
egyszer csak lebuksz magasából.
Onnan fog kacagni rád.
De ha melled a golyóknak tárod,
a köpködõknek arcodat,
a madár vijjogva elrepül.
Isten nyugalma befogad.

A félelem
szegényektõl rabló betyár,
terád is rád talál.

Lovon trappol be álmaidba,
durván megostoroz,
még nincseidet is kifosztja,
hiányaidból is oroz.
Szívesen lopkod örömödbõl,
csak bánatod pótolja ki,
megvámol reményt és bizalmat,
de terheidet élteti.
Ha végül társául szegõdsz el,
rombolni együtt járva,
a végsõ elszámolásnál nincs
betyárbecsület, se hála.
De ha így szólsz: vedd, amit akarsz,
itt van mindenem, lator;
egyszerre nincs, mibõl kifosszon.
Isten nyugalma átkarol.

A szégyen
mindent átrágó vitriol,
hozzád is elhatol.

Mérge bénít, és húsod szívja,
elemészt májat, tüdõt;
szíved a lassú járást se bírja,
felállni sincs már erõd.
Bár sok közömbösítõt kínál,
minden kémikus becsap.
Csak pénzed fogy el, meg a reményed,
s a méreg tovább harap.
Ha végül társául szegõdsz el,
fröcskölõdni kénsavat,
mások kínja téged nem enyhít.
A szégyen egyre dagad.
De ha súlyod többé nem a magad
vagy más ítéletével méred,
fokozatosan felszívódik Isten
kegyelmében a méreg.

A halál
szemedre szálló füstgomoly,
betakar mindenhol.

Föléd száll ragyogó délben,
nem marad más, csak homály.
Látásod messze hegyekre törne,
s a szomszéd bokornál megáll.
Sötétít múltat, árnyékol jövõt,
a jelenben csípi szemed.
Bár ne is látnál, azt kívánod,
de vakként élni is rettenet.
Ha végül társául szegõdsz el,
a halál se jóbarát;
kedve szerint használ, és aztán
ellenfélként sújt le rád.
De épp az utolsó ellenség ellen
éled a teljes diadalt:
biztos léptekkel jársz, mivelhogy
látod a láthatatlant.

Ha legyõzted is a négy bitangot,
körülötted settenkednek.
De nevethetsz rajtuk, és mondhatod:
csodás szívességet tettetek,
erõre kaptam a gyengeségben,
a bizonytalanság támaszom,
életre keltem a halál által,
élek örökké, élek szabadon.