VIRÁGVASÁRNAP

Kárász Izabella: VIRÁGVASÁRNAP

Jeruzsálemnek útja oly csodás,
Olyan gyönyörû, mint egy álmodás.
Lángolva süt a fénylõ Nap hevet,
Nézi ez ünnepi, nagy sereget.

Virágok, ruhák tarka szõnyegén
Jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.
Hozsannát kiált millió torok,
És mindannyian olyan boldogok!

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,
Amerre Jézus lassan elhalad.
Ujjongó szavak..., új virágesõ...
Áldott a Király!... Áldott, aki jõ!

Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap... régen várt remény...
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak lelke lassan elborul.
Látja elõre a nagy végzetet
És megsiratja Jeruzsálemet.

Hervad a virág, mi letépve van,
A nagy tömeg is lassan elsuhan...
Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!
Miért múltál el, mint az álmodás?