ISTEN KÖZBELÉPETT

Csend van...
Igen már csend van, elmúlt a veszély, a baj.
Minden nyugodt s most itt vagyok egymagamban
és lassan mindent átgondolok... Hálát adok.
Én Istenem, Te megkerestél engem,
lejöttél hozzám, szólítottál, hívtál,
de daccal, gõggel és büszkeséggel találkoztál.
Az idõ telt és ezalatt szent hívásod
mind sürgetõbben, mind fájóbban hangzott.
De fennhéjazó életem maga
nem fogadott be, nem ismerte el,
hogy van neki egy Mindenható, Igazságos Ura,
kinek õ hálájával tartózik.
S végül, mint csintalan gyerekhez,
ki nem hallgat szülõi szóra,
fenyítéssel jöttél zord életem szürke színpadjára.
De szereteted, mi tudom, hogy végtelen,
nem engedte, hogy bármily csekély
bántódás essék gyermekeden.

Köszönöm Tenéked Jóságos Istenem,
hogy megtartottál,
és köszönöm, hogy terved van velem.