HÓDOLAT

Erdõk, havasok,
hegytetõk, barlangok,
kõsziklák, pázsitok,
Nagy Istent hódoló,
lüktetõ természet.
Megállok s tisztelgek
e nagy mûvek elõtt
s áldom a Teremtõt.
Uram, ki ezt kigondoltad,
alkottad, formáltad,
szereteted által
az életre hívtad
a gondolkodó embert
s adtad neki Édent,
mily bölcs vagy ó, Isten.
De jaj, a balga ember,
ki téged nem tisztel,
nem ismer, nem imád,
Isten helyett imádja önmagát.
És gõgös bûnében
mindig elfelejti,
hogy Te vagy egyetlen
Teremtõje néki.
Te vagy az út,
igazság és élet.
Csak Tõled származhat
a méltó ítélet.
Belõled ered
az élet forrása,
csak Te vagy az,
aki a gondolatot is látja.
Te emeled fel
a bûnöst a földrõl,
és tisztára mosod
a sok, sötét bûntõl.
Benned a természet
a Teremtõjét áldja,
Neked nyílik a mezõ
minden virágszála.
Téged dícsér
a sok éneklõ madár,
s a havas sziklacsúcs
Neked hódol némán.
Minden, ami van
Terólad énekel,
add Uram,
hogy én se némuljak el.
Dícsérjelek Téged,
magasztaljam mûved,
s legyek mindörökre
engedelmes híved.