FUTÁS
Szerzõ: Füle Lajos
Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tûzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen ûzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörûszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...
Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába elõtt,
vagyon gurul a vágya elõtt,
hírnév, dicsõség álma elõtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörûszépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...
Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...