A KÕSZÍV IMÁJA

Uram,
tudom, hogy itt állsz,
szemben állsz velem és nézel.
Tekinteted áthatol
a pórusaimon, izmaimon,
ereimen és a velõkig hatol.
Amit látsz, biztosan elszomorít.
Amit érzel, biztosan bánt.
Amit mondasz, az csupa szeretet és kegyelem.
És én elfogadom... csupán ezt tehetem.

Uram,
Te még mindig vársz rám.
Még hívsz.
Szelíd szavad egyre a fülembe cseng,
de én mégis csend...csend vagyok
és sötétség uralkodik bennem.
A szavaim hidegek és
fáj a tél, ami bennem tombol.
S viharzó, süvítõ szélként
hasít belém a hiányod
Uram... Uram... Uram...

Istenem,
világmindenséget mozgató,
Mindenható Isten.
Hasítsd át villámként a távolságokat
és kõszívtipró-vésõ- kalapáccsal
kezdj el dolgozni bennem irgalmasan...
türelmesen... kegyelmesen...
szeretetteljesen...