SZÉP ÍGY, UGYE

Szép így, ugye: fogyatkozó erõnk,
fogyó szépségünk ráaggatni lassan
gyermekeinkre, csak a jó remény
glóriájával ékesítve élni,
hogy semmi sem volt hiábavaló,
hogy semmi sem lesz hiábavaló,
mert életünkbõl épül valami
bennünk s azokban, kikkel összeér
arasznyi létünk szûkülõ köre.

Jó így, ugye, hogy átalakulunk
mindent megértõn, mindent megbocsátón
fehér hajúvá, halkuló szavúvá
míg elporlasztja bennünk teljesen
önzésünk sziklatömbjét az idõ.