ELMÚLT A NYÁR

Hamar elmúlt ez a nyár,
õszbe fordult a határ,
tarka ruhát ölt a föld,
egyre kevesebb a zöld.

Minden nyarat õsz követ,
színez erdõt, kerteket.
Útra kelt a fecske-nép,
nem halljuk már énekét.

Szerte, vetkõznek a fák,
lombtalan lesz minden ág.
S ha erdõn át, visz utunk,
lomb-szõnyegen járhatunk.

Életünkben is a nyár,
úgy elsuhan, mint madár,
de a lelkünk végtelen,
Atyánk vár rá, égbe fenn.

Fényben ragyog új honunk,
az lesz végsõ otthonunk.
Ott nem lesznek évszakok,
sem évek, sem hónapok.

Sem hajnal, sem alkonyat,
múltra semmi nem mutat.
Abban Jézus lesz velünk,
Õt dicséri énekünk.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. IX. 11.