ÖRÖMMÉ VÁLT DRÁMA!

Egykor csodás szép volt földünkön az éden,
két ártatlan ember, fürdött a napfényben.
Nem volt ott vadállat, csak szelíd és jámbor,
jóízû gyümölcsök csüngtek, gyümölcsfákon.
Legcsodásabb mégis, az volt a szép kertben,
hogy szent Alkotóját, láthatta az ember!
De nem csak láthatta, beszélhetett Vele,
szíve boldogsággal, örömmel volt tele.
Addig: - míg egy napon - halálosat bukott,
mivel tiltott fáról, egy gyümölcsöt lopott.
Hamar meg is bánta, e halálos tettét,
félelem és szégyen járta át, a lelkét.
Bár szorongást érzett, bûnös szíve táján,
de bocsánatkérés, mégsem jött ki száján.

Isten megszánta õt, nem hagyta magára,
hûvös alkonyatban, elindult utána.
Bokrok sûrûjében, hamarosan rá lelt,
furcsa öltözetben, találta az embert.
Egy zöld bokor mögött rejtõzött nejével,
fügefalevélbõl tákolt, öltönyében.
Bár nyomta a lelkét, bûnének nagy volta,
maga helyett mégis, a sátánt okolta.

Évezredek múltán, már egy másik kertben,
a második Ádám gyötrõdött hústestben!
Mivel elsõ Ádám, édenkertben vétett,
a második Ádám, õmiatta vérzett!
Golgota oltárán, az Isten áldozott,
de Fia: harmadnap, élõvé változott!
Lám így vált örömmé, a szomorú dráma,
bûnbánó: rád is vár, Isten szent országa!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. X. 22.